Vízzáró - Nin

http://www.kitehippi.hu/hu//blog/2010/10/20/vizzaro-nin

Végre kiszabadultam egy kicsit! Vasárnap reggel nagy tervekkel, jó emberekkel keltünk útra Nin-be. Az utunkat végig a komor ősz kísérte, felettünk szürke fellegek, alattunk ugyanaz aszfaltból. A szélvédőt eső verte és köd lepte be a tájat. A lelkesedés mellett helyet kapott némi kétely, hogy vajon így mit remélhetünk? Eljöttünk több száz kilométert és ugyanazt kapjuk, mint egy szigorú napon a balcsinál? Már ismerősen fogadtak a kis kertben a gránátalma fák és a kis szőlő lugas. Gyorsan ledobáltuk a cuccainkat és irány a part! Még mindig esett, még mindig nem huncutkodott velünk egy árva napsugár sem. Áron és Peti, akik külön utaztak, pedig nem voltak a sehol. Ezt sem értettük és az egészet úgy ahogy van nem akaródzott elfogadni. Jobb program híján üldögéltünk a buszban és megtudtok, hogy Áronék épp wifi vadászaton vannak. Nem tudom pontosan mennyi idő telt el a kényszer klubhangulatban, de hirtelen elállt az aminek el kellett és végre előbújtak a most kivételesen jól nevelt és szófogadó drága pajtásaink a Szél és a Nap! Kellemes 19 fok körüli levegő és víz várta, hogy egy kicsit megkavarjuk őket. A szél 20-30 km/h körül volt, ez sajnos nem volt túl nagy élvezet Fifivel, de még 100-nak sem, aki a 12-es Atomomra fanyalodott. Áron jóvoltából viszont próbára tehettem egy 12-es 2011-es Cabrinha Switchblade-et! Hm... az új fejlesztésű rugós bar látványa, élőben sem hazudtolta meg magát, nem nyerte meg a tetszésem. Az ernyőből annyit sikerült megtapasztalni, hogy baromi jó a lowend-je, stabil és nem tűnt annyira ON-OFF-nak, mint a régebbi Cabrinha bow kite-ok, amikhez szerencsém volt, a full power és a butára gyengítés között volt szép átmenet, de Fifimet semmiképp nem cserélném el rá!  A többiek szépen ki tudták használni, azt ami megadatott, sötétedésben pakoltunk össze. Elmentünk vacsizni, utána pedig kellemes sörözgetés és Petivel nekiálltunk életünk első komoly hacker projektjének. A házigazdák sajnos nem tudták saját wifi-jük jelszavát, így a tudtukkal megpróbáltuk megfejteni, de éjfélkor kénytelenek voltunk belátni a teljes kudarcunk. 100-zal aludtam egy ágyban.  Szegényt keményen megsanyargattam brutális orrsövényferdülésemből fakadó ordító horkolásommal, ami már teljesen kontrollálhatatlan szintre emelkedett és lassan átveszi rajtam a teljes irányítást, beszélő disznóból egy röfögő disznóvá degradálva engem.

Hétfőn reggel első dolgunk a wifi projekt folytatása volt. Petivel, két laptoppal már a háztetőn kerestünk jeleket, gyönyörű napsütésben, szemben a hegyeken pedig csodálatos csúszda felhők voltak. Fújt ám a szél is! Alattunk egy autó érkezett. A tulaj lánya, ahogy felért a lépcsőn jóízűen el kezdett röhögni rajtunk, hogy mit szerencsétlenkedünk. Petiék megkérték, hogy legyen már olyan drága és hadd nézünk bele a számítógépébe, így 5 perc alatt megvolt az, amin előző este órákat görcsöltünk. :) Aki netán itt szállna meg a jövőben és lát egy Homeinternet nevű hálózatot, ahhoz a kulcs: stajaznam, gyors, hibátlan kapcsolat! Ennél jobban már nem is indulhatna a nap, így már tényleg mindenünk megvolt, irány a bícs! Jó erős 40-50 km/h körüli szél, ez Fifi G pontja! Jó kis edzésbe kezdtem, először is a loop-hoz szükséges magasság elérésére törekedtem C kite-os technikával: jó nagy speed, ernyőt határozottan vissza küldeni túl a zeniten, közben redukálni a sebességet, ellentétben a komótosan megyek, fejem felé rakom az ernyőt és ráhúzok a bar-ral bow iskolával. Fifi AZ volt, rakéta a Holdra! Bazi jó nagyokat ugrottam! Déltől erősödött a szél 50-60 km/h környékére. 100-al cseréltünk mondván, hogy neki kis deszkával jó lesz még a 12. A lagúnánál csapattunk, én kimentem végül a homokpad túloldalára, ahol nem volt senki és pont kedvező volt a víz mélysége is. Folytattam a gyakorlást, ahol abba hagytam, de három nagy odadurrantós zakó után visszavettem, mégsem illik ilyet kölcsön ernyővel, bármennyire is jó fej volt 100 és inspirált, hogy ez neki nem gond sőt tetszik :) Aztán egyszer csak látom, hogy Fifike a vízen vergődik, loop-ol egyet, visszapattan a vízről és a 100 meg úszik utána. Szépen haladtak a kövek felé és közben az ernyő is egyre valószerűtlenebb alakot kezdett ölteni. Arra gondoltam, hogy elszakadhatott egy zsinór és a lufi is sérülhetett. Gyorsan odasiettem, de addigra már ott volt Áron is, aki nem értette, hogy mit katasztrófa turistáskodom.  Segített 100-nak, hogy le tudja ereszteni az ernyőt, majd úszni kezdett a part felé. Még odamentem egyszer hozzá, de azt mondta, hogy ne segítsek semmit, inkább hozzak egy pumpát, de még mindig nem tudtam semmit, hogy mi történt. Áron kicsit megelőzött és mire visszaértem már a derekán volt egy pumpa, indult vissza. Nem tudtam semmit, beparáztam, rémeket láttam és hirtelen bevertem két sört egy jó pár blázzal. Néztem a lagúna felé, hogy mikor jelenik meg az égen Fifi, de semmi. Összeroskadtam, lekuporodtam szél árnyékban és csak meredtem magam elé. Aztán valaki kurjantott és 100 megérkezett Fifivel, mindketten épségben. Utána még mentem egy párat a kis Fifivel, de már nem voltam teljesen képben.  Ismét alkonyatkor pakoltunk össze. 100 kemény csapásra készült, horkolásomat bab konzervekből gyártott vegyi fegyverek bevetésével szerette volna megtorolni és naivan még bízott is a győzelemben. 

Kedden még erősebb szél kínálta magát (60-80 km/h), de a levegő sajnos alaposan lehűlt. 100 persze igazi állatként vettette magát a habokba, míg mi haboztunk. Végül én is rászántam magam és egy órát szolidan toltam a kis Fifivel. Délután 3 körül pedig már indultunk is haza.

Mindenki iszonyat komolyan adta elő, 100 hardcore kiteloop-jaival kivételesen. Idénre ez volt nekem az utolsó vizezés, tényleg nagyon köszönöm mindenkinek, legfőképp Sebinek, 100-nak és Áronnak, iszonyatosan jó volt!

 

• Nagyobb méretű képek
• Érintetlen képek, videók letöltése

A képeket Preszter Gyuri készítette. Nagyon köszi Gyurinak is!