3 nap úri muri kite

http://www.kitehippi.hu/hu//blog/2011/04/13/3-nap-uri-muri-kite

Kilátás a bázisról

Nagyjából minden úgy alakult, ahogy én azt megálmodtam: 3 nap tömény szél! Megbolondulva attól, hogy ez milyen jó is lesz, csütörtökön még gyorsan beújítottam a már rég kiszemelt kis Kodak PlaySport vízálló mini HD videó kamerát, amihez már kínai halszemem is volt (következő alkalommal majd be is mutatom a kütyüt, mert szerintem megérdemli, csak el ne felejtsem). Byronnal pénteken korán reggel útnak is indultunk Széplakra. Érkezésünkkor még elbizonytalanodtam, hogy kit válasszak, a 12-es Fifi bát, vagy a 9-es Fifiónát, de aztán szép tomboló fogadtatásban volt részünk. Szél uraságnak hajbókolva görbült, hajlott minden ahogy kell. Szépen sütött a Nap, pár felhő azért ácsingózott még az égen, ettől kicsit barátságosabb volt a pöff pokol.

Péntek
(Forrás: Kiteforce szél archívum)

Kétszer is letettem a vízre az ernyőt, leoldottam és kézben vittem ki. A második ilyen akciónál olyan szinten rátutult a drága, hogy az 5. zsinóron lobogó ernyőt képtelen voltam összeszedni, olyan szinten csapkodott és verte magát a vízhez. A kesztyű is csúszott, úgyhogy az egyik párat le is vettem, de így sem sikerált becserkészni a megvadult, tüzes kis Fifiónámat. Végül egy pihegő szörfös kollégának kiabáltam, hogy légyszi csak a kezét tegye rá és máris rávetettem magam. Persze a fél pár kesztyűmet közben elhagytam, de ezt Pix később, mint egy vadászkutya kiszimatolta és megtalálta. Bekészítettem a kamerát az volt a tervem, hogy szépen ki rakom a kedvenc stégemre, de persze egy stég sem volt még bent a vízben. Byronról csináltam egy-két felvételt, ám a vízben árcsorgás még nem volt akkora élvezet, mint nyáron. Kiderült, hogy a kamera frankón vízálló, de viszont a kis gomb méretű halszem optika annyira bepárásodott, hogy nem lehetett átlátni rajta. :) Végül is végig toltuk az egész napot, de nem mondom, hogy nem féltem néha. Fifióna is még egy kicsit szokatlan volt, talán ezért is.

Az hogy hol fogunk csövezni még nyitott kérdés volt. Blaha Lujza kéj lakja még nem nyitott ki, de végül egész egyszerűen megoldódott ez a probléma. Egy szörfös hozta össze Byron-t azzal a horgásszal, aki mindig ott van a spiccen és mindig rendületlenül ordibál nekünk, meg ránk hívja a közterület fenntartókat. A faszi pont a spot mellett lakik, abban a sárga házban, ahonnan remekül belátni az egész partot, szóval mega király pályaszállásunk lett. Nem értem amúgy az öreget, mert tök normálisnak, kedvesnek, lazának tűnt, sőt még azt is elárulta, hogy fényképezni és filmezni is szokott minket. Van egy felvétele az első ottani kite-osról is, amit megígért, hogy legközelebb meg is mutat. Vajon ki lehet rajta? :) Este még elmentünk kajolni Siófokra az Amigó étterembe, ami kifejezetten tetszett és finom volt a pizzájuk. Még megnéztük a friss videókat esti mesének, aztán gyorsan csicsika két paplannal és egy pokróccal.

 
 Szombat
(Forrás: Kiteforce szél archívum)

Szombat reggel kitekintettünk az ablakból szépen pörkölgetett a szél és ragyogott a Nap, de hogy ez mitől azt a jó ég tudja. Konstatáltuk, hogy nincs még senki a parton, úgyhogy szép nyugodtan elcsoszoghatunk a Marci ABC-be egy kis reggeliért. Teli a has, minden oké, gondoltam ha már ilyen urak vagyunk, akkor én most itt fogom magam és át is öltözök és úgy tipegek le a beach-re, hátha még valaki az ernyőmet is összerakja! :) Nagyon laza érzés volt, mit nem adnék egy ilyen kis házikóért! A szél nem sokat változott, de a péntekhez képest nagyon élveztem! Byrontól tanultam egy számomra új ugrás technikát, illetve a helyes ugrás technikáját ezt gyakorolgattam, de nem nagyon ment. Valahogy sokkal kisebbeket repültem. Próbálgattam még a back rollt is, de ezek kemény hátas kite loop-ok lettek általában. Tökre örültem, mert lejött Pigi, Ubi, Trawe is. A 3 nap fénypontját és legnagyobb élményét nekik köszönhetem. Pont készülődtem be, amikor ők hárman éppen indultak haza. Hülyeségből mondtam, hogy akkor búcsúzóul tolok nekik egy rövid freestyle session-t. Nagyon rendesek voltak és bevállalták, hogy megnézik a 3 trükkből felépített bénázásomat: big air ugrás, vízről indított kite loop, big air ugrásból kite loop. Na ebből a big air ugrás jó kicsi lett , mert pont bezavart egy szörfös, zakó. A vízről indított kite loop-nál nem vittem fel az ernyőt, hanem úgy ahogy éppen állt belehúztam. A másik oldalon izomból csattant az ernyő jó nagy perec. Az ugrás kite loop-nál szintén csak szánalmas magasságba sikerült szökkennem, viszont egész szépen kijött a loop, a legnagyobb perec. Gondolom jókat röhögtek a parton, aztán elmentek, én viszont nagyon jól éreztem magam és hát ugye valahol el kell kezdeni, tettem hát egy lépést előre. Volt még lehetőség egy óvodás csoportnak is vagánykodni, akik iszonyatosan aranyos és hálás közönség voltak. :) Byron még kicsit videózgatott, hogy legyen este mit nézni vacsi után. Megtaláltuk a hősugárzót! Kicsit komfortosabban dőltünk ki, mint előző nap.

  

Vasárnap nagy örömünkre a szülinapos Sebi és Robiék is lenézetek teljes családi legénységgel. A szél sokkal rosszabb lett, a levegő és a víz is érezhetően hűlt egy kicsit. Nem volt túl nagy élvezet menni, de azért erőltettük. Byron végül megunta és pont mikor beindult újra, úgy 5 óra körül elindultunk haza.

   
Vasárnap
(Forrás: Kiteforce szél archívum)

A videókhoz sajnos le kell cserélnem az egész technikát, ahhoz hogy normálisan vágni tudjam, de nem baj, ha egy kicsit gyűlik az anyag. Összességében ez egy nagyon penge hétvége volt és örültem Fifiónának, mert végig vele toltam és ha most ő nincs, akkor ugyanúgy kimaradtam volna a jóból, mint eddig. A vízben én nem fáztam egyáltalán, a parton viszont folyamatosan vacogtam 3 napig, Byron meg száraz ruhában tolta. Keménység!